Egon Schiele: A halál és a lányka
Schielét Gustav Klimt bátorítása nyomán megihlette a teljes alkotói szabadságba vetett rendíthetetlen hit, és szinte emberfeletti szorgalommal csillogtatta remek technikáját és sajátos ötleteit rengeteg expresszionista kiállítás sok-sok termében. Munkásságát szinte teljes egészében az emberi test és benne a lélek tanulmányozásának és kreatív ábrázolásának szentelte.
Schiele utolérhetetlen rajzművészete és zseniális kolorista tudása felvonul ebben a filmben és sokszor előttünk bontakozik ki a híres képek és rajzok ötlete és azok megvalósítása is. Még a vibráló ruhatervező és impulzív tájképfestő Schiele is megjelenik. Az életrajzi történet összefüggő marad az egész filmben, ami egységes, folyamatos és letisztult, valamint hibátlan színészi játék jellemzi - miközben Schiele életének minden kulcsszereplőjét átgondoltan formálja meg. Schiele saját szerepei: a szent, a szerető, az exhibicionista, a remete, a mártír, a zsarnok, a halál keze és az apa is mind belefértek ebbe a filmbe. A pergő képek még az elődök előtt is tisztelegnek, egészen François Truffauttól Götz Spielmannig.
Schiele máig vitatott "problémáját" - a túl fiatal modellek ábrázolását valószínű szexuális kontextusban - a film pont annyira mutatja meg, amennyire a rendszerező műelemzés megkívánja és az európai jóízlés megengedi.
rendező: Dieter Berner
főszerepben: Noah Saavedra, Valerie Pachner , Maresi Riegner,
Marie Jung, Elisabeth Umlauft, Larissa Breidbach,
Thomas Schubert, Daniel Sträßer
Cornelius Obonya, Nina Proll
Programleírás
„Filmek művészetről, művészekről"
A filmklubot havonta egyszer, hétfő esténként szervezzük, sorozatunkban a hetedik művészet alkotásain keresztül mutatjuk be a többi művészeti ág jeles képviselőit.
Vajon kiben nem merült még fel a gondolat, miközben egy képet, szobrot csodált, hogy vajon az milyen körülmények között jött létre, mi ihlette, inspirálta megalkotóját? Mitől vált a gondolat képpé, formává, majd anyaggá és részenként egy új műalkotássá?
A filmek nemcsak a művészek életútját kísérik végig, hanem az alkotás folyamatán keresztül közelebb visznek bennünket belső világukhoz, teljesebb képet kapva a műalkotások megszületéséről.
A film- és képzőművészet iránt érdeklődőknek ajánljuk közös vetítéseinket: segítenek közelebb kerülni a művészeti alkotásokhoz és közösen megbeszélhető élménnyel gazdagoduk.
Kulturális élménnyel és ismeretekkel gazdagodunk, miközben a filmek gyakran érzelmileg felkavarnak, vitára ingerelnek bennünket – lehetőséget adnak megfogalmazni a beszélgetéseken saját élményeinket, érzéseinket, kétségeinket.
A Filmklub vezetője Bárdos Csaba filmtörténész, aki sok érdekes filmtörténeti csemegével egészíti ki filmélményünket a vetítés előtt, majd azt követően is.
“Számomra a filmklub, mint közösségi tér fontos, a filmekhez kötődő kulturális háttér, motívumrendszer és korrajz miatt. Elengedhetetlen a film közös megnézése után a műalkotás által elindított gondolatok és érzések megvitatása, megosztása.
Nagy öröm számomra, amikor megnyílnak a nézők, és a film hatására képesek elvonatkoztatni a mindennapjaiktól, vagy másként látni sok ismert élethelyzetet. Mindig felemelő érzés számomra, ha ebben tudok segítséget, támogatást adni…”
Bárdos Csaba filmtörténész, moderátor
tanár, moderátor
„Számomra a filmklub, mint közösségi tér fontos, a filmekhez kötődő kulturális háttér, motívumrendszer és korrajz miatt. Elengedhetetlen a film közös megnézése után a műalkotás által elindított gondolatok és érzések megvitatása, megosztása. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsészkarán 1996-ban egyetemi diplomát szerzett, angol és amerikai irodalomból. 8 év iskolai keretek közörri tanítás után, 2000 őszétől önállóan, magántanárként tevékenykedik. 2008-ban diplomát szerzett az ELTE BTK mozgókép- és médiakultúra szakán. Filmtörténeti és esztétikai órákat tart rendszeresen magyar illetve angol nyelven, a Balassi Intézetben. 2008-tól a Magyar Filmklubszövetség tagja. Számos filmklub szerkesztöje, házigazdája. |